Az anyós is mérgezheti a párkapcsolatot

Anyós is mérgezheti a párkapcsolatotBarátnő és barát - menyasszony és vőlegény - később férj és feleség. Szerelem, tervek, kölcsönös egyetértés, egymásra figyelés. Egészen addig, míg nem lép közbe egy olyan harmadik személy, akit általában rosszízű viccekből ismerhetünk: Ő az Anyós!

Persze nagyon sok olyan anyós van, aki szeretetre méltó, nyoma nincs sem versengésnek, sem féltékenységnek s fia vagy lánya új párkapcsolatát nem tragédiaként éli meg, mind inkább úgy, hogy új gyermeke lett a családjának.

De mi történik akkor, ha ez az anyós a rosszabbik fajtából van, még ha nem is tehet róla igazán? Mi van, ha az anyós saját tulajdonaként ragaszkodik gyermekéhez és ellenségnek tekinti az új, gyermeke által választott párt?

Sajnos sok esetben az anyós lehet egy családi vita fő kirobbantója, aminek fő oka, hogy annak gyermeke sem szakadt el édesanyjától teljesen, hallgat rá, befolyásolni tudja, s több tekintélye és tisztelete van, mint az újdönsült férjnek vagy feleségnek.

A legtöbb problémát főleg a fiús anyák okozzák, mert akár féltékenységből, akár versengésből, de le akarják pipálni menyüket. Le akarják iskolázni, tudatalatt vagy épp a színen, el akarják űzni őt a családból, tekintélyüket akarják rombolni, hogy szeretett fiuk ismét "visszatérjen" hozzájuk. Ilyen lehet a gyakorlatban, hogy mások előtt kioktatja menyét, utasítja, zavarba hozza - míg ezt négyszemközt nem szokta tenni. Amolyan jó szándékúnak hallható, ámde velejéig rossz szándékú megjegyzések özöne zúdul ilyenkor a menyre. S ezt mindketten tudják - de nem biztos, hogy az anyós fia is tisztában van ezzel, így ha a felesége elmondja ezirányú aggályait, a fiatal férj nem is érti, mi a gond és felesleges hisztinek vélheti felesége kirohanását az anyósa ellen.

Tünetek: kioktatás, kritizálás, versengés

Anyós is mérgezheti a párkapcsolatot
Ha hirtelen nem is jut eszünkbe ilyen helyzet, akkor segítünk az alábbi félmondatokkal, talán mégiscsak fel tudunk idézni pár szituációt:

"Ugye, én megmondtam..." - "Ezt nem így kellene csinálni..." - "Az én fiam nem így szereti..." - "Csináld, ahogy szeretnéd, de..." - "Tudom, te másképp szoktad, mint én, de..." - "Én nem akarok beleszólni, de..."

 

 

Ezek mellett persze még porondon lehet, hogy szídja a menyét a gyermeknevelési módszerei miatt, a főztje miatt, a háztartása miatt, az öltözködése miatt, a súlya miatt, a munkája miatt - persze ezt főleg úgy, hogy azt saját fia ne hallja, de az sem árt, ha azért van közönsége.

Az ilyen anyósok viselkedését megérthetjük persze, hiszen valószínűleg neki sem volt gondtalan a fiatalkora és saját gyerekét is mintegy "menekülő útvonalként" hozta a világra, hogy legyen neki legalább valami saját, valami, ami csak az övé, amit birtokolhat - ha már más öröme nem lehet az életben.

Azzal azonban, hogy megértjük őt, esetleg tudunk vele erről mélyebben beszélgetni, nem jelenti azt, hogy tűrnünk kéne a végtelenségig.

Legyünk őszinték és nyíltak


Ha a feleség és a férj egyaránt látják az anyós problémát, ketten beszéljék át mi legyen a stratégia, hogy ne hulljon szét a család. A legjobb megoldás az őszinteség, hogy nyíltan elmondják neki, mi bántó a viselkedésében, mit kellene másképp tenni.

Egypár jótanács

 

  • Ne drámázzon, ne reagáljon túl őt közvetlenül nem érintő dolgokat!
  • Hagyja élni a fiatalokat, ne hivogassa őket folyamatosan, ne töltse náluk a szabadideje nagyrészét!
  • Ne szóljon bele a gyereknevelésbe!
  • Ne segítsen, csak ha erre kérik és valóban szükség van rá!
  • Ne kritizálja a menyét!
  • Ne állítsa be magát megkérdőjelezhetetlen erkölcsű és tudású embernek ellentétben menyével, akit mindig a sárba döngöl!


Sajnos a hozzám, mediátorhoz forduló párok nagyrészénél az anyósprobléma a fő ok, ami konfliktushelyzetekhez vezet, vagy legalábbis ez az az ok, amire sok egyéb gond visszavezethető.

Ahhoz azonban, hogy az anyóssal őszintén lehessen beszélni, meg kell tanulnunk egymással is őszinték lenni, mert csak közösen lehet lépni jó irányba ebben a nagy horderejű családi ügyben.