Ügyfeleim mondták

Hol romlott el? Jó ötlet volt-e mediátorhoz fordulni? Néhány gondolat ügyfeleimtől a mediációval kapcsolatban.

Nem kellett volna megvárnunk a viharfelhőket, már a bajok kezdetén segítséget kellett volna kérnünk. Nem mérgesedett volna el ennyire a viszonyunk, még menthető lett volna a kapcsolatunk. Sajnos már késő, bár szétválunk, sikerült békét kötnünk magunkkal és egymással, köszönjük.


Elbeszéltünk egymás mellett, csak körbe-körbejártunk a problémáink körül. Mindketten mondtuk a magunkét, és nem jutott el a másikhoz a mondanivaló. A sok régi kibeszéletlen sérelem miatt csak vagdalkoztunk. A mediátornál végig tudtuk hallgatni egymást, megértettük a másik érzelmeit, és megfordult a folyamat. Már nem akarunk elválni. Megpróbáljuk újrakezdeni, vagy folytatni, de másképp.


Rá kellett döbbennem, hogy ha eltiltom a gyerekeket az apjuktól, mindenkinek ártok vele. Nagyon nehéz volt ezzel szembesülnöm, és még nehezebb volt ezt a gyakorlatban véghezvinnem, mert így akartam büntetni a volt férjemet, amiért elhagyott. Hatalmas teher esett le rólam, amikor ezt a bosszút le tudtam tenni. Mindenkinek könnyebb lett.


Nem tudtam eldönteni, hogy egy párkapcsolatba mennyi sérelem és önfeladás fér bele. Olyan családból jövök, ahol azt tanultam, hogy a végsőkig titkolni kell a problémákat. Nem volt szabad „kibeszélni”, hogy a családon belül milyen súlyos gondok vannak. Azt hittem, hogy a saját kapcsolatomat is így kell működtetni. Köszönöm, hogy már tisztábban látok, és bár még sok javítanivalóm van, meg tudom húzni a határaimat.


A gyerekek megszületése után teljesen átadtam magam az anyaságnak. Elfelejtettem, hogy feleség is vagyok. Elhanyagoltam magam, teljesen lekötöttek a gyerekek. A házasságunk unalomba fulladt, nem csoda, hogy a férjem máshol keresett vigaszt. Már tudom, hogy nagy hiba volt. Most azon dolgozunk, hogy jóvá lehet-e ezt tenni. Bizakodó vagyok, mert elkezdtük a szexuálterápiát is.